A sokkoló üresség

Ebben a hónapban a gyászról és a vele járó érzésekről szeretnék írni nektek. Sajnos többször is részem volt egy fontos szerettem elvesztésében. Tudom, mi jár ezzel és hogy nap mint nap több millióan esnek át ugyanezen.

Amikor valaki elveszít valakit, aki számára fontos, nem csak szerette, hanem ő is meghal vele egy kicsit. Az emberek igyekeznek minden dologra időben felkészülni az életükben, de nem mindenre lehet. A gyász és a halál egy olyan együttes dolog, ami az embereket egyszerre sújt-ja, mint egy áramütés. Mikor megtudod vagy meghallod az egyik családtagod felhangzó siko-lyát, és érzed a torkodban a csomót, azt a sokkot, ami miatt az egész tested, mint egy nagy izom összerándul és megdermed, szembesülsz a borzalmas ürességgel és elnémul minden körü-lötted. De aztán egyszerre újra rád zúdul minden. Sírsz és érzed, hogy nincs többé és csak állsz és sírsz, ami benned van üresség, egyre jobban elhatalmasodik rajtad. Egy héttel később lesz a temetés, de a héten minden este álomba sírtad magad. Eljött a temetés napja.

Reggel mindenki csöndes és sápadt, mintha egy rémálom kezdődne. Csak ez nem álom, pedig bárcsak az len-ne…

Sok ember azt mondja a gyászra, hogy színtiszta fájdalom. Számomra a gyász ürességet jelent, mert akit elveszítettem, az bennem is ott él és élt.

Gyurcsák Nikolett