Egy barátomat megkérdeztem, hogy szerinte miért fontos az előítéletekről beszélni? Tudjátok, mit válaszolt? Hogy nem kéne erről beszélni, így is túl sokat beszélnek róla az emberek feleslegesen. Mit ne mondjak, ilyenkor úgy magamhoz ölelném az ilyen embereket! Ez után a tényleg szívbemarkoló válasz után még hozzáfűzte azt is, hogy „Mit érdekel ez engem?”.
.
Többet vártam ennél az ostoba nemtörődömségnél, pláne, hogy az illető egy közeli barátom.
Nem csak az értelem van eltűnőben az országban, még az empátia legalapvetőbb morzsája sincs meg egyesekben.
Mind a nőkkel, a kisebbségekkel, a különböző vallásúakkal szemben (sorolhatnám, nem végeznék estig a monológommal) olyan előítéletek és kritikák fogalmazódnak meg, amitől speciel nekem hányingerem van. Ha megengeditek, hoznék pár példát: „Minden szőke nő ostoba. Minden zsidónak nagy orra van és egy zsák pénze a pincében. A nők helye a konyhában van.” – Ma már a nőknek nem csak ez a szerepkörük. Sok nő kiváló üzletasszony például, akár cégvezetők, meg kell becsülni a munkájukat!
Attól még, hogy egy embernek más a bőrszíne, a vallása és bármi egyéb megkülönböztető jeggyel rendelkezik, senki nem tudja a kategóriákhoz kapcsolódó értékítéletek helyességét bebizonyítani. Ha másokat elítélünk, nem lehet, hogy a saját hibáinkat látjuk viszont másokban és azt nem bírjuk elviselni?
Nincs olyan, hogy jobb vagy rosszabb. Csupán emberek vagyunk és a viselkedésünk, a tetteink határoznak meg minket.
Egy ember is képes szebbé tenni a világot! Megváltoztatni sajnos nem, de minden nagy dolog kis lépésekkel kezdődik. Csak el kéne kezdeni. De az olyan nehéz… Pedig apró lépések is csodákat tesznek! Például egy kedves mosoly, egy ki nem mondott káromkodás vagy egy pozitív hangvételű gondolat.
Ennek a megalázó magatartásnak bárki áldozata lehet. Ha téged nem is érnek jelenleg hátrányos megkülönböztetések, ki tudja, mi lesz majd a gyermekeiddel és az unokáiddal?
Apor Orsolya