Két 16 éves lány egyszer csak elkezd gondolkodni, hogy hogyan szerezhetne apró örömet 300 sportoló gimnazistának decemberben…
„-Közösségi szolgálati óra munka nélkül?
-Nem kivitelezhető.
-Tantárgyi ötös?
-Nem minden tanár fog belemenni.”
.
Ezt hallgasd!:
„-Mi lenne, ha jönne mindenkinek a Mikulás?
-Ezt hogy érted?
Gondolj bele. Bevonnánk az igazgató urat, a tanári kart, beöltöztetnénk valakit Mikulásnak, mi lehetnénk krampuszlányok, mindenki kapna csokit és minden csokin állna egy szám, ami valami tanári/tantárgyi felajánlást rejt.
-Ez szuper ötlet! Kezdjünk is neki!”
György Kata (11b) és Jómagam (D.D. 10b) nekiálltunk időt és energiát nem sajnálva lerohanni a vezetőséget ötletünkkel, ami hatalmas sikert aratott mindenkinél. A szervezkedés nagyon nagy örömmel történt, ugyanis végig az a kép lebegett a szemünk előtt, hogy egy kis vidámságot és melegséget tudunk csalni diáktársaink szívébe. Hiszen iskolánk diákjainak nagy része sportoló. Rengeteg az edzés,a téli szezon fárasztó mérkőzései, a sok pótlás az iskolában. Sajnos nem mindenki tudja átadni magát a karácsonyi készülődésnek sem, ugyanis keményen dolgozik tanulmányain, sportsikerei elérésén.
Kata intézte a mikulást és a jelmezt, én nulladik órákban címkéket vágtam és ragasztottam. Már láttuk a munkálataink végét, így kitűztük a december 6-i keddi napot, hogy a Mikulásunk megajándékozza iskolánk diákjait
Sajnos az első órákban nem lehettem ott, mert edzésem volt, de amint beléptem az iskolába rengeteg diáktársam lobogtatta előttem a csokiját és boldogan csillogó szemekkel újságolták, hogy mit is nyertek. Valaki puskázási lehetőséget, 10 perc késést, egy meleg szendvicset a büfében, másnak lehetősége nyílt egy órát tartania szaktanár a helyett.
Mondanom sem kell, hogy milyen boldogság öntött el Katát és engem, hogy ezek az apró dolgok mekkora hatást tudnak gyakorolni egy 17-18 éves fiatal felnőttre. Testnevelés órán nálunk is beköszöntött a Télapó, aki mindenkit meglepett egy csokival. El sem hittem, hogy amikor a nyertes számokat sorolták az én csokim is nyert. Olyan voltam, mint egy ovis, ha még csak egy pillanatra is, de át tudtam magam adni az ünnepi áhítatnak, és félre tudtam tenni a sok edzést és tanulást. Remélem ti diáktársaim is hasonló pozitívumként éltétek meg ezt a kis meglepetést tanárainktól és tőlünk! 🙂
Remélem a karácsonyi szünetben kellőképpen feltöltődtök és sikeresen, sérülésmentesen vágtok neki a januári felkészüléseknek
Áldott ünnepeket kívánunk nektek és családotoknak.
Demkó Dóra