Látja? Á, ugyan… Marhaság. Nem több, mint puszta képzelet. Játszi káprázat csupán. De még-is, ó mégis, oly erős, mint egy szikla. Masszívan áll ott, lelkemnek bugyraiban, felzabál, míg nem marad belőlem semmi. – Ehhez hasonló érzés az a pokoli kín, amikor elveszítünk valaki olyat, aki egészen különleges volt számunkra. Jaj, te balga, gyarló… Miért embernek szület-tünk akkor, ha ily fájdalmat okoz a halál misztikuma nekünk, élőknek? Sokan kérdezzük ezt, ha egy szerettünk már nincs köztünk többé. Ámbár abba nem gondol bele az ember ilyenkor, hogy már nem szenvedhet, nem érheti baj az illetőt. De ha neki nem fáj ez, akkor kinek? Hát sajnos, bizony csak azoknak, akik ismerték és szerették az elhunytat.
Azt hisszük, ha ő meghal, és folyamatosan rá gondolunk, az talán neki jó? Mit akarna Ő? Azt, hogy szenvedjünk miatta vagy éppen az ellentétét? Nyilván kell egy kis időt hagyni a gyász-nak, tisztelgés az elhunytnak, de évekig nem tehetjük ezt, se magunkkal, se vele. Biztos nem azt szeretné, hogy önsajnálatba süppedjünk, és mély letargiával éljük le életünk hátralevő ré-szét. Fordított esetben mit akarnánk? Hogy szenvedjen a számunkra fontos ember? Naná, hogy nem! Sirassuk meg és gondoljunk a halottakra, de nem örökké. Idővel könnyebben fog menni. Minden nap egy apró szájhúzás. Nem sok, és amikor eljön a megfelelő pillanat, magától is menni fog a boldogság, nem ő lesz egész nap a fejünkben, vagy ha igen, csak a szép emléke-ink róla.
Persze, tudom, ez szörnyen nehéz. Pláne, ha tragikus balesetben halt meg. De önmagunkért meg kell próbálni örömteli életet élni. Mert mi éljük az életünket és nem más! Ha mi nem va-gyunk életvidámak, akkor senki se lesz az helyettünk.
˝Ó, én, ó, élet, kérdések nem szűnő árja! Hitetlenek végtelen özöne, balgáktól nyüzsgő vá-rosok! Mi jó ezek közt?
Ó, én, ó, élet! Válasz: Az, hogy itt vagy, hogy van élet és egyéniség, hogy zajlik a nagy színjá-ték, és te is hozzáírhatsz egy sort.˝ – Holt költők társasága: Élet
Szavaimat ezzel zárnám, élj úgy, ahogy szeretnél, mert egyszer élsz, de akkor próbáld meg a legtöbb örömöt kicsalni az életből, mert élni csak így érdemes!
Apor Orsolya