Idén is sikeresen résztvehettem a 2017-es Magyar Alpesi sí diákolimpián március 11-én. A verseny helyszínének Ausztriát, pontosabban Lachtalt választották. Mikor megérkeztem, még volt időm körbejárni kétszer-háromszor a pályát. Jónak tűnt. Jobbank , mint a tavalyi versenyen.
Szép lassan megtelt a hegy versenyzőkkel, majd kis idő múlva lezárták a pályát és elindították az első versenyzőt. A résztvevőket korcsoport és kategória, valamint nem szerint indították. A pálya sajnos egyre roszabb állapotba került és sokan elestek, így a versenyt nem folytathatták. Az én mezőnyömben is volt nem is kevés kieső, körülbelül huszan maradtunk. Én a hatodik korcsoportban indultam. Nekünk már két futamunk van, azaz kétszer kell teljesíteni a pályát, természetesen minél pontosabban és gyorsabban.
Kaput nem lehet kihagyni. Ha valaki mégis kihagy egyet, azonnal kizárják és érvénytelenné válik az eredménye. Mikor rám került a sor, hogy síeljek kissé ideges voltam. Attól féltem a legjobban, hogy nem tudom majd bevenni a kanyorakat és kicsúszok. Ugyanis utána már borul az egész. Mert a síelésnek is meg van a maga ritmusa, és ha abból egyszer kibillenünk, nagyon nehéz visszaállni. Az első futamot épségben és szép eredménnyel teljesítettem. Sajnos a második futamomban elestem. Úgy gondolom szerencsém volt, mert még az eséssel sem hagytam ki kaput. Valószínűleg teljes gőzzel dolgozott bennem az adrenalin, mert az esésnél nem éreztem fájdalmat és majdnem azonnal fel tudtam pattanni és tovabbmenni. Az időm sajnos nem lett olyan jó, mint az első futamban. Nagy valószínűséggel az esésem mitt csúsztam le a dobogóról, mivel az időeredmények nagyon szorosak voltak. Hamar túltettem magam ezen, mert nagyon örültem, hogy negyedik lettem úgy, hogy még egy esés is belefért.
Mindenesetre a hangulat jó volt és jól éreztem magam az idei versenyen. Remélem a következő diákolimpián is elindulhatok majd.
Szabó Luca 11.b